Kómás, gyors léptek, kezeim tele könyvekkel. Hozzászoktam. Tanulok, max 6 órát alszom, és tényleg csak sodródom az idővel. Lefoglal az életre való készülés. Csak meg ne gyilkoljon egy véletlen, mert a nyelvvizsgákat le akarom tenni. Érettségim is lesz, sőt meg fogom mutatni, hogy tényleg lehet ezt is vidáman csinálni. Ne szólj rám, ha kívülről ez nem látszik, mert csak egyetlen egy dolog játszik közbe: A fáradtság... Csukott szemmel kikelni az ágyból, kettőkor letenni a könyvet majd kezdeni előről. Nem lennék orvos. 48 órás ügyelet? Futni megmenteni egy életet 24 órás kialvatlansággal és három kávéval az agyamban? Pedig tervben volt az is.

Más álmok járnak manapság errefelé, nagyobbak mint az orvosi. Nem árulom el, mert ha rájönnél kiröhögnél, és nem azért éjszakázom és zombizom nappal, karikás szemekkel. Tudom, tudom, mindeki azzal jön hogy ennek meglesznek a következményei. Leszarom. Ha nem kialvatlanság és kávéfüggőség tenné ezt velem, akkor stresszelnék, vagy cigiznék, vagy innék, vagy lustálkodnék és belülről emésztene a lelkiismeretfurdalás. Mindenkinek vannak függőségei, és vannak akik jól kezelik és nem károsodnak, mert le tudnak állni ha kell. Majd én szólok ha itt van az én "kell"-em, addig is hajrá.

Csend. Szokatlan dolog, mert nagyon ritkán vesz körül engem. Fergeteg buli volt tegnap. Azért fergeteg, mert rengeteg ember csillogós és kivágott ruhában rázta szét a minimum fél óráig állítgatott, zselés és hajlakkos hajukat. Ragadt a pezsgő, világítottak az UV fényben a karszalagok és fel alá rohangáltak a pultos lányok. Kérdezni nem tudsz, mert senki nem hall, és a válasz is csak kérdés lesz. Hátulról meglöknek, még meg is markolnak, és mondják bocs, így szorítva maguknak helyet az egy méter szélességű közlekedő folyosón. Ha előrenézel szemeket látsz, ha hátra akkor is. Mozogsz a ritmusra, felemeled a karod táncolásképp, és belekortyolsz az italodba. Mindenhol ember, és te sem tűnsz ki. Ugyanolyan mindenki. Az üvegek törése és a hangos káromkodások se nyomja el a bulit.